Etrich Taube

Etrich Taube
Névadó	pigeon (közönséges nevükön ismert élőlények)
Funkció	kétszemélyes iskolagép, felderítő, vadász és bombázó
Gyártó	Etrich, Lohner, Magyar Repülőgépgyár Rt., Rumpler
Tervező	Igo Etrich
Gyártási darabszám	500
Méretek
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Hossz	9,9 m
Fesztáv	14,3 m
Magasság	3,2 m
Szárnyfelület	32,5 m²
Tömegadatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Szerkezeti tömeg	650 kg
Max. felszállótömeg	850 kg
Hajtómű
Hajtómű	65 LE-s Austro-Daimler vagy 100 LE-s Mercedes E4F motor
Repülési jellemzők
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Max. sebesség	100 km/h
Hatótávolság	140 km
Emelkedőképesség	482 m/min
Fegyverzet
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Beépített fegyverzet	különféle pisztolyok és puskák, 2 és 6 kilogrammos bombák
A Wikimédia Commons tartalmaz Etrich Taube témájú médiaállományokat.

Az Etrich Taube a levegőnél nehezebb, motoros repülés hőskorszakának egyik legfontosabb európai géptípusa, és az első nagy szériában épített repülőgéptípus volt. A rendkívül stabil kétüléses monoplán meghatározó szerepet játszott az első világháború előtti korszak pilótaképzésében, különösen az Osztrák–Magyar Monarchiában, Németországban valamint Olaszországban. Katonai alkalmazására már 1911-től sor került. Felderítő, bombázó és vadász feladatokat egyaránt ellátott. Bár 1914 végére elavult és frontvonalbeli szolgálatra alkalmatlanná vált, megmaradó példányai a pilótaiskolákban és civil alkalmazásban még sokáig használatban maradtak.